Növényi Génbank Tanács és munkabizottságainak kialakulása, tevékenysége

A növényi génforrások jelentősége, a növénytermesztés biológiai alapjainak megőrzése és fejlesztése, a génmegőrzési tevékenységbe bevonandó génforrások körének meghatározása, valamint egységes, a nemzetközi előírásoknak és szabványoknak megfelelő módszerek összeállítása és következetes alkalmazása, a nemzeti prioritások meghatározása szakmai tanácsadó testület létrehozását és működtetését tette szükségessé.

A felsorolt indokok alapján a Növényi Génbank Tanácsot (a továbbiakban NGT) a Földművelésügyi Minisztérium hozta létre 1995-ben, a génfenntartási és génbanki munka szervezése, a hazai géntartalékokkal való gazdálkodás fejlesztése és a génfenntartás céljára biztosítható állami támogatás hatékonyabb felhasználása érdekében. Tevékenységét és ügyrendjét a 92/1997. FM sz. növényi genetikai anyagok megőrzéséről és felhasználásáról szól rendelet rögzítette.

Az NGT operatív részei a munkabizottságok, amelyek szakterületenként működnek (szántóföldi növények, a zöldségfélék, a gyógynövények, a fűszernövények és az illóolajos növények, a gyümölcstermő növények, a szőlő, a dísznövények, az erdészeti növények és a mikroorganizmusok).

A munkabizottságok főbb feladatai:

Az NGT Erdészeti Munkabizottsága jelenleg folyamatban lévő génmegőrzési programja és első eredményei

A projekt veszélyeztetett erdei növényfajok populációinak aktív védelmét, s ennek útján a természeti rendszerek faji változatosságának megőrzését tűzi ki célul. A fajok szemszögéből a fajt reprezentáló helyi populációk genetikai diverzitásának fenntartását, bővítését irányozza elő. Szélsőséges esetben az eredeti élőhelyről kipusztult fajok esetében hasonló ökológiai környezet még meglévő egyedeinek szaporítóanyagával végzett visszahonosítás is szükségessé válhat.

Az aktív génmegőrzés általános menete

1. a veszélyeztetett faj helyi populációiban a kimentendő egyedek (genotípusok) felkutatása,

2. a genotípusok faj/taxon azonosságának ellenőrzése,

3. a megfelelő egyedek és a környezetük leírása, regisztrálása,

4. a genotípusok gén-azonos módon való kimentése, elhelyezése génarchívumokban (ex situ megőrzés, evakuálás), evvel egyidejűleg intézkedés az eredeti élőhelyen (in situ) való szaporodásképesség elősegítéséről (ha a feltételek lehetővé teszik)

5. a génarchívumok mellett olyan speciális növényállomány létesítése, amelyről a repatriáláshoz szükséges szaporítóanyag begyűjthető,

6. szaporítóanyag nevelés, ügyelve a faj/taxon/származás azonosságra,

7. visszahonosítás

7.1. veszélyeztetett fajok populációi esetében az egyedszám növelése és genetikai változatosságának megőrzése érdekében,

7.2. faj szinten elszegényedett élőhelyekre az eredetileg ott őshonos fajokból visszahonosított populációk létesítése, ügyelve arra hogy a repatriált növények hasonló ökológiai feltételek közül származzanak és kellő változatosságú génkészletet hozzanak magukkal.

Ez az aktív természetvédelmi beavatkozás mindaddig szükséges, míg kellő egyedszámú és az élőhelynek megfelelő genetikailag sokszínű populációk nem alakulnak ki, melyekben a természetes szaporodási folyamatok újra érvényesülhetnek. Ezután a természeti rendszerek önreprodukcióra képessé válhatnak, és a továbbiakban csak a természetes folyamatok gondos figyelemmel kísérésére és támogató korrekciójára lesz szükség.

A vázolt általános séma szakaszai és az egyes szakaszok hangsúlyossága jelentősen változik az adott faj szaporodási sajátosságai és rendszere, szaporíthatósága, veszélyeztetettségének foka, a genetikai "szennyeződés" veszélye, populációinak egyedsűrűsége, és még sok más faktor függvényében. Például míg a fekete nyár vagy vadkörte genotípusok a termesztett gazdasági fajták bekeresztezési (introgressziós) hatása miatt jobbára csak génazonosságot maradéktalanul garantáló módszerekkel vihetők génarchívumba, a molyhos tölgy és olasz molyhos tölgy populációk megőrzése egyszerűbb eszközökkel, maggyűjtéssel is megoldható.

A vázolt témakörben ismert néhány tiszteletreméltó helyi szakmai vagy NGO indíttatású kezdeményezés, de érzékelhető eredmény csak egységes szemléletű, és módszerű, rendszerszerűen felépített projekt következetes végrehajtásával és legalább középtávon tartamos támogatás mellett valószínűsíthető.

Fás növények géngyűjteményei

A fás növények géngyűjteményei - ahol a genotípusok fa alakban kerülnek megőrzésre - területigényesek, mivel a hosszú távon megőrzendő egyedeket lehetőleg természetes habitusukban kell fenntartani. A génarchívum központi országos gyűjteményből (kis egyedszám, csak megőrzés, megfigyelés) és regionális gyűjteményekből épül fel (helyi megőrzés, elszaporítás), a kérdéses fajtól függően 1 központ + 1..2 régió vagy 1 központ + 3...5 régió felépítésben. A regionális megőrzési helyeken a genotípusok eredeti ökológiai körzetükben, vagy ahhoz közel kerülnek elhelyezésre. Kivétel, ha gondoskodni kell a nem kívánt idegen pollen beáramlás miatti izolációs távolságról. Minden egyes genotípus legalább két helyen - a központi archívumban és a származási hely szerinti régióban - kerüljön archiválásra. Erre azért van szükség, mert az egy példányos megőrzés esetén bármely természeti vagy környezeti kár (pl. egy jégeső) megsemmisítheti a sok idő és anyagi ráfordítással létrehozott archívumot. A központi archívum tervezett nagysága 2 ha, helye Sárvár-Bajti (ERTI Nyugat-Dunántúli Kísérleti Állomása). A regionális gyűjtemények fajonként 2 ha összterülettel, a fajok sajátosságainak megfelelő országos megoszlásban létesülnek.

Speciális szaporító növényállományok

A repatriálásához szükséges szaporítóanyag folyamatos előállításához erre alkalmas növényállományokat kell létesíteni. A növényállomány speciális esetben azonos lehet magával az archívummal, ha a szükséges egyedszám és genetikai változatosság fennáll (példaként potenciálisan ilyenek lehetnek a Pyrus kisfajok/taxonok). Legtöbb esetben, ott ahol jelentősebb mennyiségű autentikusan fajazonos szaporítóanyag előállítása szükséges - mint például a fekete nyár esetében - ahol erdőállomány méretű populációk létesítése elsőrendű természetvédelmi érdek, ezt a módszert nem lehet elkerülni.

A szaporítóanyag nevelése és a repatriálás

A projekt alapvető célja a megőrzés mellett igazoltan faj (taxon) azonos szaporítóanyag előállítása és visszavitele az eredeti élőhelyre. Ennek ellenére a szaporítóanyag-előállítás és a kierdősítés nem tárgya a projektnek, mivel megítélésünk szerint ezek már a gazdasági kategóriába tartoznak.

A genotípusok felkeresése, archiválása, géngyűjtemény és szaporítóanyag-termő növényállomány létesítés és annak fenntartása mindenképpen a nonprofit, gazdaságtalan területre esik, amely csak központi támogatással valósítható meg.

Sok olyan terület és erdőtulajdonos van, aki olyan területen gazdálkodik, melyre a 1996. évi LIII. törvény speciális természetvédelmi kezelést, meghatározott, őshonos fajkörrel való telepítést, felújítást ír elő. Jelenleg is érzékelhető az ilyen szaporítóanyag iránti igény, ami a törvény végrehajtási rendeletei életbelépése után csak növekedni fog.

A projekt résztvevői: Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága, Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI), Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI), Nyugat-Magyarországi Egyetem (korábban: Erdészeti és Faipari Egyetem), Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ (ESzTK) Kecskemét, stb.

A génmegőrzési projekt fajonkénti (fajcsoportonkénti) alprogramjai

Fekete nyár (Populus nigra)

Központi archívum: Sárvár Bajti - ERTI

Regionális gyűjtemények:
Sárvár-Bajti- ERTI (Szigetköz, Hanság, Rába-Rábca árterületei, Nyugat-és Közép-Dunántúl)
Gemenc-Tolnaszigeti Csemetekert-Gemenci EVAG Rt. (Közép-és Alsó-Duna-ártér, Dél-Dunántúl)
Derecskei Csemetekert - Nyírerdő Rt. (Tisza-, Maros-,Kőrösök hullámtere, Kelet- és Észak-Magyarország)

A folyamszabályozások erősen korlátozták az ártér e pionír fajának természetes szaporodási lehetőségeit. Hullámtéri élőhelyén ma jobbára kultúrerdők, faültetvények találhatók. Alapvető gond a termesztett euramerikai nemesnyár fajták bekereszteződéstől mentes, tiszta genetikai struktúrájú egyedek archiválása. Ezért a genotípusok DNS ellenőrzése szükséges, hogy csak fajazonos növényanyag kerüljön a rendszerbe.

Egyedülálló lehetőség a Gemenc- Feketeerdő természetes élőhelyből (itt különlegesen értékes genotípusok találhatók, jelentősebb számban, és hasonló módon mérünk fel néhány Dunaszentbenedek, Baja, Fadd községhatárbeli állományfoltot) és tőle a mintegy 15-20 km-re lévő Tolnaszigeti Csemetekertből, a regionális génarchívum és a szaporítóanyagot adó növényállomány tervezett helyéből álló kis alrendszer kiemelt kezelése. Itt modellszerűen és bemutathatóan egy helyen működtethető és tanulmányozható a természetes körülmények között fenntartott populáció és az abban végezhető in situ módszerek valamint az ex situ technikákat is alkalmazó aktív génmegőrzés. Mindezideig a program keretében mintegy 220 genotípus (Gemenci térség 142, ERTI Sárvár 30, Derecske 51) leírására, és részleges archiválására, molekuláris genetikai ellenőrzésére került sor.

Vadkörte (Pyrus) és berkenye (Sorbus) taxonok

Központi archívum: Sárvár Bajti - ERTI

Regionális gyűjtemény:
1. Szaporítóanyag Központ Kecskemét, Kiskunsági EG Rt.
2. A Pilis-Budai hegységben, a TH területi igazgatóságával egyeztetett helyen.

A két nemzetség számos, taxonómiailag bizonytalan besorolású kisfajt, köztesfajt foglal magában. Közös jellemzőjük a szélsőségesen kis egyedszámú, fragmentált populáció, az erősen veszélyeztetett és beszűkült élőhely és a fokozott védettség. Fő gond a kertészeti fajták bekereszteződésének meggátlása, az Erwinia (tűzelhalásos betegség, mely a gyümölcstermesztés nagyon veszélyes károsítója) gazdanövénység és a fajok/taxonok kis egyedszáma. A kimentés génazonos archiválás és maggyűjtéssel való rekombinációs felszaporítással oldható meg. A felkutatásba és a génazonos elszaporításba kertészeti szakembereket is be kell vonni. Jelenleg 144 Pyrus kisfaj egyed archiválása történt meg.

Molyhostölgy (Quercus pubescens) és olasz molyhostölgy (Quercus virgiliana) populációk

Központi archívum: Sárvár Bajti - ERTI

Regionális gyűjtemény:
Pilis-Budai hegységben, a TH területi igazgatóságával
későbbiekben egyeztetett helyen.

Az extrém termőhelyek e két tölgyfajának elterjedési területe végigvonul az egész Magyar-középhegységen (Mátyás V. 1970). A populációk kicsinyek, feldarabolódottak és a természetes élőhely - különösen a Quercus virgiliana esetében - a szőlők és gyümölcsösök, valamint a pionír fajokkal való mesterséges beerdősítés következtében messzemenően beszűkült.

Az aktív génmegőrzés módszerei közül itt a maggyűjtéssel való rekombinációs felszaporítás játszik vezető szerepet. Fontos a populáció struktúra ismerete, a különlegesen szélsőséges élőhelyeken való túlélés elősegítése. Ezt első lépésben a populációk viszonyainak molekuláris genetikai elemzésével kívánjuk elérni. A mintegy tíz elemzett állományban gyűjtött magból fajfenntartó állomány létesítése tervezett a Pilis-Budai hegységben. Az ellenőrzött anyanövények gyűjteményéből Sárváron létesül gyűjtemény.

A génmegőrzés kiteljesítése erdészeti keretek között

A vázolt program erdőgazdasági jelentőséggel nem bíró fajokkal foglalkozik, melynek egyértelmű oka a "kvázi megrendelő" Környezetvédelmi Hivatal és finanszírozó Központi Környezetvédelmi Alap természetvédelmi irányultsága. Természetvédelmi igény esetén a projekt a későbbiekben bővíthető az Amygdalus, Cotoneaster, Daphne, Crataegus, Lonicera, Malus, Ribes, Rosa, Spiraea, Ulmus fajok/taxonok fokozatos bevonásával.

Az erdész szakma jól felfogott szakmai igényeit szolgálná és a társadalmi imázsát is javítaná - magával hozva a kezdeményező pozíció előnyeit - a 3. részben vázolt génmegőrzési rendszer differenciált kiterjesztése az erdészeti (fatermesztési) jelentőségű fajokra:

Mindehhez átfogó szervezésre és az erdészeti források megnyílására és hozzájárulására van szükség.

Felhasznált irodalom

  1. Bach, I. (1998): A fekete nyár génmegőrzése, genetikai azonosításának elméleti alapjai és gyakorlati módszere Erdészeti Lapok CXXXIII évf. 1998. 9. sz. 287. p.
  2. Bartha, D. 1995. Hungarian forests from the point of view of environmental history. Hungarian Agricultural Research 4(3): 32-36
  3. Bartha, D. és Mátyás, Cs. (1996): Erdei fa-és cserjefajok előfordulása Magyarországon Hillebrand, Sopron, 223 pp.
  4. Bordács S., Bach I. (1998):"Veszélyeztetett őshonos erdei fafajok nemzeti génbankjának kialakítása, a genetikai diverzitás aktív védelme" című országos hatáskörű aktív génmegőrzési program első eredményei - élőhely rekonstrukció DNS vizsgálattal igazoltan génazonos fekete nyárral a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Rt. Területén. A program alapelveinek rövid ismertetése. 9 oldalas ismertető füzet + poszterek
  5. Fekete nyár fajtaismertető szórólap fordítása és szerkesztése angolból, Borovics Attila, Dr. Bordács Sándor és Dr. Bach István.
  6. Kárpáti, Z. (1960): Die Sorbus- Arten Ungarns und der angrenzenden Gebiete. Feddes Repertorium 62: 71-334
  7. Mátyás, Cs., Bach, I.(1998): Erhaltungprogramm forstgenetischer Ressourcen in Ungarn mit besonderer Berücksichtigung von seltenen und bedrohten Mischlaubholzarten (könyvrészlet) in: Erhaltung genetischer Ressourcen im Wald, Ed.: Prof. Th. Geburek, B. Heinze, EcoMed Verlag, Wien, 1998.
  8. Mátyás, Cs., Bordács, S. (1997): Erdészeti génmegőrzési program kidolgozása Erdészeti Lapok, 132: 5, 114-116.
  9. Mátyás, V. (1970): Einführung in die Kenntniss der Eichenarten Ungarns. Erdészeti Kutatások 66: 61-68
  10. Mátyás Cs., Bach I., Bordács S. [szerk.] (1998): Az erdei fás növények génmegőrzési alapelveinek kidolgozása (az erdészeti genetikai erőforrások megőrzése c. nemzeti program vázlata)", OMMI, Budapest, 97 p.
  11. Terpó, A. (1963):Növényföldrajzi és rendszertani kutatások a magyarországi vadgyümölcs fajokon Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Évkönyve 27: 243-271
vissza
tovább