Fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (Populus nigra)

A két őshonos faj helyzete sok tekintetben hasonló, de vannak jelentős eltérések is. Génmegőrzési szempontból mindenképpen érdemes együtt tárgyalni őket. Mindkét fafaj területfoglalása csökkent az elmúlt évszázadokban, szerepük azonban növekedhet az erdőtelepítések bővülése és a természetvédelmi szempontok erősödése következtében.

A legfontosabbnak ítélt tennivalók:

1. A hazai genetikai változatosság felmérése származási kísérletekben, utódvizsgálatokban, valamint molekuláris markerek használatával. A fekete nyár ezen területen kevésbé ismert, mint a fehér nyár.

2. Az in situ megőrzésben a génrezervátumok szerepét mindkét faj esetében növelni kell. A fajok jelenlegi helyzete megkivánja aktív védelmi eljárások bevezetését a génmegőrzésben.

3. Az ex situ megőrzésben a populáció gyűjtemények (fehér nyár) és a törzsfa/klóngyűjtemények (fekete nyár) szerepe elsődleges. A fekete nyár génkészletét jelentősen veszélyezteti a nemesnyárak spontán bekereszteződése, ezért speciális génmegőrzési stratégiát kell a legrövidebb időn belül kidolgozni.

4. A szaporítóanyag-gazdálkodásban növelni kell a magasabb genetikai értékű anyagok arányát. Erre a fehér nyár esetében a legalkalmasabb magtermesztő ültetvény(ek) létesítése. A fekete nyár nagyobb arányú erdészeti hasznosításában jelentős szerepe lehet a szelektált, fajtaértékű anyagoknak.

5. A génrezervátumok mellett a populációgyűjtemények (fehér nyár) és a törzsfa/klóngyűjtemények (fekete nyár) jelenlegi szintjén kell változtatni. A változtatás mértéke és súlya a fajok még feltárandó genetikai változatosságának mértékétől függ.