Fája 10-15 m magasra nő, átmérője 20-30 cm. Faanyaga a kocsányos és kocsánytalan tölgyéhez hasonlít, így szíjácsa sárgásfehér falú, gesztje sárgásbarna, élesen elhatárolt. Szíjácsa azonban lényegesen szélesebb. A durvarostú fatest szintén gyűrűs edényelrendezésű, de a vastag bélsugarak gyakorisága és szélessége meghaladja a másik két fafajét. Évgyűrűszerkezete a lassú növekedés miatt viszonylag sűrű. Légszáraz sűrűsége 700 kg/m³ körüli, mechanikai jellemzői a nemes tölgyekének megfelelőek. A faanyag tartóssága kiemelkedő.

Fakitermeléskor többnyire csak tűzifát választékolnak belőle. Esetenként készítenek belőle bányafát és fűrészipari fagyártmányfát, kivágást is. A törzsek szerény méretei és görbesége miatt fűrész- és furnéripari rönk általában nem választékolható.

Ipari feldolgozása szinte jelentéktelen. A rövid fűrészipari választékból többnyire csak parkettfrízt készítenek. A sűrű szövetű, esztétikus faanyagból kisebb bútorok alkatrészei is elkészíthetők. A mesterséges szárítás során a nagy bélsugarak miatti repedések elkerülésére csak igen kíméletes, lassú szárítási menetrendek alkalmazhatók. A molyhos tölgyből esztétikus faragványok, dísztárgyak, szobrok és esztergált termékek is készíthetők.

Fája 25-35 m magasságot és 60-100 cm átmérőt is elérhet. Faanyaga a tölgyekéhez hasonló: gyűrűs likacsú, keskeny szíjáccsal, sötétebb, sárgásbarnás geszttel. A tölgyekkel szemben a legfontosabb különbség az, hogy a gesztenyének szabad szemmel nem láthatók a bélsugarai. A faanyag közepesen nehéz, alaktartó. Sűrűsége valamivel elmarad a tölgyekétől (légszárazon 630 kg/m³).Közepesen kemény és szilárd. E jellemzői is kisebbek a tölgyekénél, ezért könnyebb a megmunkálása, de kevésbé javasolható teherviselő szerkezetek céljára. A gesztenyének igen magas a csersavtartalma (7-16 %), ez előnyösen befolyásolja a faanyag természetes tartósságát (az akác után a legtartósabb fafajunk).

A laza hálózatú ültetvényekben a rönk kihozatal viszonylag kisebb, itt nagy figyelem fordítandó a rövidebb fűrészipari választékok (pl. kivágás) termelésére.

Az elsődleges faipari feldolgozás során a gesztenyefából színfurnért, hordódongát, fűrészárut, oszlopot talpfát, bútorlécet és parkettfrízt készítenek. A gesztenyefa kiválóan hasítható, fűrészelhető, gyalulható. Az értékes gesztenye fűrészárut gyakran pengehullás szerint tárolják, szárítják (“boules-áru”). A gesztenye fűrészáru csak lassú, óvatos menetrendekkel szárítható (a tölgynél kissé gyorsabban). A fatermékek ragasztása problémamentes. Felületkezelésnél a faanyag savassága miatt ügyelni kell a foltosodás elkerülésére (pl. fémekkel való érintkezés). A gesztenye értékes bútorfa, kiváló hordódonga, de nagyszerűen felhasználható faragott és esztergályozott tárgyak (pl. szobrok) készítésére is.

Az egyes szilfajok faanyagjellemzői között jelentős eltérések nincsenek. Megemlítjük azonban, hogy az ipari feldolgozás szempontjából a jó növekedésű mezei szilnek (U.minor) van a legnagyobb szerepe. A hegyi szil (U. glabra) ritkán ér el rönkméreteket, az árterekre jellemző vénic szil (U. laevis) pedig csavarodott, göcsös fatesttel rendelkezik.

A szilek fája a nemes tölgyekhez hasonló, gyűrűs likacsú, elkülönülő geszt és szíjács résszel. A gesztfa világos, vörösesbarna. A tölgyektől jól megkülönböztethető a késői pászta hullámos edényelrendeződése és a kevésbé látható bélsugarak alapján. A kisebb göcsök előnyös, csomoros rajzolatot eredményeznek.

A szilek műszaki tulajdonságai a tölgyekéhez hasonlóak: a légszáraz sűrűség 680 kg/m³, a statikus hajlítószilárdság 90 Mpa.

A véghasználati korban a mezei szil jelentős méreteket érhet el: 25-30 m famagasság és 30-50 cm mellmagassági átmérő. A termelhető erdei választékok a következők: furnér- és fűrészipari rönk, fagyártmányfa, egyéb iparifa, tűzifa.

Megmunkálása valamivel könnyebb a tölgyekénél. Az elsődleges feldolgozás során színfurnér, fűrészáru, bútorléc, parkettfríz készül belőle. A szilekből gyártható termékek igen széleskörűek: szép rajzolatú bútor és parketta; lépcső és falburkolat készíthető belőlük. A szilek hagyományos felhasználása a kocsigyártás (kerék, kocsi alváz, stb.), kiválóan alkalmasak faragott és esztergályozott fatömegcikkek, dísztárgyak készítésére is.

A fatest színe világos, enyhén barnásvörös, szürkés árnyalattal, tompa fénnyel. A geszt és a szíjács nem különül el. A szabálytalan évgyűrűk határait finom sötét vonal jelzi. A szórtan elhelyezkedő apró edények és bélsugarak csak nagyítóval láthatók. Gyakoriak a bélfoltok és a rendkívül finom tűrepedések.

Faanyaga sűrű (légszárazon 740 kg/m³), közepesen kemény és szilárd. Vetemedésre, repedésre kevésbé hajlamos. Szívóssága és rugalmassága viszonylag kicsi. A vadkörtefa – bár valamivel tartósabb fájú, mint a nemes körte – nem tartozik az időjárás-, gomba-, és rovarálló fajok közé. Így célszerű a kitermelését a téli időszakban elvégezni.

A fakitermelés során a körtefából szerény mértékben furnér- és fűrészipari rönköt, fagyártmányfát (faragási alapanyagot) és tűzifát választékolnak. Mivel különösen értékes faanyagról van szó, ezért a hossztolásnál az egyedi igényeket is figyelembe veszik. Így a pipagyártási és faragási célú fagyártmányfákat már 0,8 m hossztól és 10 cm átmérőtől kivágják. Tűzifának csak a beteg, fahibás részeket használják.

A körtefa elsődleges megmunkálását (fűrészelés, hasítás) legkésőbb május végéig el kell végezni. A friss fűrészárut célszerű gőzölni. Finom, egyenletes szövete miatt minden irányban jól faragható, kiválóan esztergályozható, gyalulható, marható. Sötétre pácolva az ébenfa helyettesítésére is használják.

A bútorgyártásban és a belsőépítészetben tömörfa és furnér formájában használják. Az exkluzív termékek alapanyaga. Szépsége és nyugodt szerkezete miatt különösen alkalmas értékes frontfelületek és dekoratív parketták kialakítására, gyártására. A körtefa nélkülözhetetlen alapanyag a faszobrászatnak, a dísztárgy- és pipakészítésnek. A körtefából mérő- és rajzeszközöket is gyártanak.

A vadalmák általában 8-10 m magasra nőnek, törzsük rövid és gyakran görbe, bordás. Fájuk szórtlikacsú, fehér-vöröses fehér, széles szíjáccsal és alig elkülönülő sötétebb barnás geszttel. Az évgyűrűhatárok elmosódottak, a bélsugarak szabad szemmel nem láthatók. A faanyag finom szövetű, finom rajzolatú. A sugármetszeten a barna bélfoltok, a húrmetszeten a hullámos évgyűrűhatárok láthatók. Közepesen sűrű, szilárd. Jellemzői elmaradnak a vadkörtéétől (légszáraz sűrűsége 660 kg/m³, statikus hajlítószilárdsága 75 Mpa). A faanyag az időjárási hatásokkal és a biotikus károsítókkal szemben nem ellenálló. A szíjács különösen alacsony tartósságú.

Megjegyezzük, hogy a nemes és vadalma között a faanyag mikroszkópos szerkezetében különbség nincsen, de a vadalmák általában sűrűbb évgyűrűfelépítéssel és finomabb szövettel rendelkeznek. (Az egyes nemes almák között is jelentős különbségek vannak, pl. a húsvéti rozmaring fája sűrűbb mint a jonatháné.)

Az utóbbi években a nemes szépségű fafaj iránt Nyugat-Európában jelentősen megnőtt az érdeklődés. A németországi árveréseken 1 m³ jó minőségű rönkért 15-20 ezer márkát is adtak. A hazai érdeklődés e fafaj iránt ma még nem jelentős...

Fája üde termőhelyeken eléri a 15-20 m famagasságot és 30-40 cm átmérőt. A fatesten belül a szíjács és a geszt egyszínű barnás-vörös (a körtéhez hasonló). Az évgyűrűhatárok élesek, az edények finomak, egyenletesen, szórtan elrendezettek. Gyakoriak a bélfoltok, idősebb korban álgesztesedik.

Műszaki tulajdonságai szintén hasonlóak a vadkörtéhez, így a sűrűsége légszárazon 750 kg/m³, hajlítószilárdsága 108 MPa. A szívóssága (ütő-hajlító szilárdsága) és rugalmassága azonban jelentősen meghaladja a körtéét. Zsugorodási, alakváltozási jellemzői azonban valamivel kedvezőtlenebbek. A közepesen kemény faanyag fülledékeny, így gondoskodni kell a téli fakitermelésről és a gyors feldolgozásról.

Erdei választékai: furnér- és fűrészipari rönkök, fagyártmányfák. Tűzifát csak a beteg, fahibás részekből választékolnak. A jó minőségű egyedeket külföldön szálfa formájában árverezik. A barkócafát a fülledés elkerülése céljából május hónapig fel kell dolgozni. A fűrészáru csak rendkívül lassan, a gyertyánéhoz hasonló menetrendekkel szárítható.

A barkócából gyártható termékek közül kiemeljük az egyedi, míves bútorokat. Természetesen felhasználható a belsőépítészetben (egyedi parketták, falburkolatok, pultok, stb.), kiválóan alkalmas faszobrok, különböző esztergályozott és faragott tárgyak készítésére. A barkóca évezredek óta az emberhez nagyon közelálló fafaj (pl. az óír-kelta fanaptár második hónapjának a névadója): fája nemes szépségű alapanyag; gyümölcse embernek, vadnak egyaránt hasznos táplálék.

Fája 10-15 m magasra nő, és 20-30 cm vastag törzzsel rendelkezik. Mikroszkópos szerkezete szinte azonos a barkócáéval, makroszkóposan azonban eltér, mivel a geszt és a szíjács e fafajnál elkülönül. A szíjács széles, vörösesfehér; a geszt vörösesbarna, gyakran csíkos. Az évgyűrűhatárok jól láthatók.

Műszaki tulajdonságai közel azonosak a barkócáéval (közepesen kemény, szívós, nehéz). Szintén fülledékeny, így ügyelni kell a gyors feldolgozásra.

Termékei: Korábban különböző gépelemeket, szerszámnyelet, sőt hordódongát is készítettek belőle. Vesszőit kosárfonásra is felhasználják. Egyenletes szövete miatt kiválóan alkalmas faragott és esztergályozott termékek gyártására. A bútorgyártásban még nem igen használják, bár a barkócához hasonlóan alkalmas egyedi bútorok készítésére.

A hosszú életet (200-300 év) megélő fekete nyárak jelentős méreteket érhetnek el. Előfordulnak 30-40 m magas és 1-2 m átmérőjű egyedei (pl. Duna-sziget, Osli).

Fája széles szíjáccsal és szürkésbarna geszttel rendelkezik. A többi nyárfajhoz hasonlóan szórtlikacsú, viszonylag homogén szövetű fafaj. Különös értéket képviselnek a fekete nyár csomoros változatai (ezek az alvó rügyek burjánzásából kialakuló daganatok, különleges rajzolatok).

Műszaki tulajdonságai alapján a nyárak közül a nagyobb sűrűségű fajtákhoz (pl. óriás nyár) tartozik (légszáraz sűrűsége 450 kg/m³), de természetesen így is könnyű, puhafájú, alacsony szilárdságú (hajlítószilárdsága 55 MPa).

Erdei választékai: Hámozási-, és fűrészipari rönk, fagyártmányfa, papírfa, rostfa, tűzifa. Külön választandók a csomoros törzsek, amelyekből színfurnér illetve értékes fűrészáru készíthető.

Termékei: A fekete nyárakból a nemes nyárakra jellemző késztermékek készíthetők: rétegelt lemez, bútorlap, gyufa, rakodólap, láda, stb. A csomoros nyár furnérból, fűrészáruból dekoratív, egyedi bútorok készíthetők. Korábban a fekete nyárból teknőket, facipőket is készítettek.