Bach István
OMMI Kertészeti és Erdészeti Főosztály
A genetikai sokféleség megőrzését, mint célkitűzést nemzetközi egyezmények rögzítik (Rio de Janeiro, Strasbourg, Helsinki I. és II.) a gyakorlati végrehajtás Európai Erdészeti Genetikai Erőforrások Program (EUFORGEN) és háttérintézménye az IPGRI (Nemzetközi Növényi Genetikai Erőforrások Intézete, Róma) keretében ill. koordinálásában valósul meg.
A magyar jogi rendszerben három törvény és három miniszteri rendelet (tulajdonképpen végrehajtási rendeletek) foglalkoznak legalább érintőlegesen a genetikai (biológiai) sokféleség fenntartásával, kifejezve az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárásokat.
Az 1996. évi LIII. törvény, mely a természet védelméről szól, preambulumában elvi állásfoglalást tartalmaz a genetikai sokféleség megőrzése szükségességéről:
"...a természeti erőforrásokkal történő takarékos és ésszerű gazdálkodás biztosítása, a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma,..."
Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény és a 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet is hasonlóan szerény mértékben foglalkozik a génmegőrzéssel. A törvény bevezető része deklarálja a biológiai sokféleség fontosságát és annak fenntartása szükségességét:
"1. § a) Erdeink ... fennmaradására, védőhatására és termékeire (hozamaira) csak akkor számíthatunk, ha szakszerűen kezeljük és megóvjuk a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől, biztosítjuk növény- és állatvilágának sokféleségét és megfelelő összhangját, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységét.
Evt. 2. § (1) Az erdőt olyan módon és ütemben lehet használni, igénybe venni, hogy ... az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, ...”
A továbbiakban a törvény a "védett erdők" kategóriájában nevesíti a génmegőrzés egyik fontos eszköze, az erdei génrezervátum fogalmát, a szakmai követelmények részletezése nélkül.
"17. § (3).....c) az erdei génkészletek, az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás biológiai alapjainak megőrzését szolgáló erdei génrezervátum...;"
Az 1996. évi CXXXI. törvény amely a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról szól teljes 4. §-t szenteli a génmegőrzésnek:
"4. § (1) A genetikai változatosság és a hazai mezőgazdaság genetikai anyagainak védelme, a jogszabályban meghatározott jelentős növényfajok, változatok, fajták és vad rokonfajok, mint génforrások fenntartása és megőrzése nemzetgazdasági érdek és állami feladat.
Az erdészeti szaporítóanyagokról szóló 91/1997. (XI. 28.) FM rendelet állást foglal a megfelelő genetikai változatosságot hordozó szaporítóanyag használatáról mesterséges erdősítés esetén:
"3. § (1) Az erdészetben olyan szaporítóanyagot kell felhasználni, amely lehetővé teszi a környezethez jól alkalmazkodott, genetikailag változatos erdei ökoszisztémák kialakulását, a természeti rendszerek (ökoszisztémák) és a biológiai fajok (taxonok) evolúciós képességének megőrzését, és amelytől egyúttal az erdők élőfa készletének növelése, a faanyag minőségének javulása, illetve az erdők környezetre gyakorolt jótékony hatásának megőrzése és javítása kellő biztonsággal elvárható.
(2) Természetközeli erdők esetében az adott ökológiai feltételekhez jól alkalmazkodott, genetikailag kielégítően sokszínű és mikroevolúciós képességű, valamint a fatermesztés céljainak is megfelelő mennyiségi és minőségi tulajdonságokat felmutató származások (állományok, populációk) származás-azonos minősített szaporítóanyagának alkalmazását kell elősegíteni."
A továbbiakban a fogalom-meghatározások között részletezve meghatározza az erdészeti génrezervátum fogalmát:
"11. Erdészeti génrezervátum: az erdészeti genetikai erőforrásokat hosszú távon, eredeti élőhelyen (in situ) megőrző erdőállomány, melynek célja a génkészlet minél teljesebb körű megőrzése, a genetikai sokféleség fenntartása, a természetes rekombináció lehetőségének megteremtése és a begyűjtött magból olyan utódállományok létrejöttének elősegítése, melyek evolúciós képességüket megtartva a változó környezeti feltételekhez várhatóan jobban alkalmazkodnak."
A növényi genetikai anyagok megőrzéséről szóló 92/1997. (XI. 28.) FM rendelet a génmegőrzés szakmai-módszertani megalapozására valamint a génmegőrzési feladatok végrehajtásában operatív közreműködésre is alkalmas testületet hív létre, szakmai munkabizottságokkal:
5. § (1) A génbankokban alkalmazott módszerek egységesítése, a megőrzendő génforrások körének kijelölése és a gyűjteményekkel kapcsolatos szakmai kérdések egyeztetése céljából Növényi Génbank Tanácsot (a továbbiakban: Génbank Tanács) kell létrehozni. A Génbank Tanács keretén belül munkabizottságok állíthatók fel a szántóföldi növények, a zöldségfélék, a gyógynövények, a fűszernövények és az illóolajos növények, a gyümölcstermő növények, a szőlő, a dísznövények, az erdészeti növények és a mikroorganizmusok szakterületei képviselőinek részvételével.....
A 7. § az erdei génrezervátumokkal foglalkozik:
"7. § (1) Az erdészeti genetikai erőforrásokat hosszú távon, eredeti élőhelyen (in situ) génrezervátum erdőállományokban kell megőrizni, melynek célja a génkészlet minél teljesebb körű megőrzése, a genetikai sokféleség fenntartása, a természetes rekombináció lehetőségének megteremtése, és a begyűjtött magból olyan utódállományok létrejöttének elősegítése, melyek evolúciós képességüket megtartva a változó környezeti feltételekhez várhatóan jobban alkalmazkodnak.
(2) Erdészeti génrezervátumot az állományalkotó fajok esetében lehet kijelölni úgy, hogy a területük 2 és 100 ha közé essen, országos méretben legfeljebb az adott fafaj területének 2 %-a mértékéig.
(3) A génrezervátum kijelölésére javaslatot tehet az erdőgazdálkodó, az erdészeti és a természetvédelmi hatóság és a szakmai szervezetek. A javaslatokat az Intézet a Génbank Tanács bevonásával bírálja el. A javaslatokat a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) hagyja jóvá, a területileg illetékes természetvédelmi hatóság egyetértésével.
(4) A génrezervátumok folyamatos kijelölését, nyilvántartását, a kezelési irányelvek kidolgozását, valamint a fajokra lebontott genetikai állapotleltár elkészítését és aktualizálását az Állami Erdészeti Szolgálat végzi, a Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottságának szakmai útmutatásával.
(5) A génrezervátumok kezelési utasítását Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága útmutatásai alapján erdészeti genetikai, génökológiai ismeretekkel rendelkező szervezetnek (ERTI, Soproni Egyetem stb.) kell elkészíteni. A kezelési utasítást az érvényben lévő üzemtervhez kell csatolni. A kezelési utasításban foglalt kötelezettségek betartását az Intézet, mint kijelölt hatóság ellenőrzi."
Összefoglalóan megállapítható:
A jelenlegi jogi szabályozás a génmegőrzés jogi hátterének megalapozottságához kielégítőnek tekinthető. Figyelemre méltó hogy a szabályozás a zömében agrár jellegű jogszabályokban konkrétabb, részletezettebb.