Statikus megőrzési eljárások (ex situ gyűjtemények)
Mátyás Csaba
NyME - Környezettudományi Intézet
Az alkalmazandó megőrzési módszert eldönti, hogy pontosan mit akarunk megőrizni. Ha meghatározott egyedek (genotípusok) változatlan formában való megőrzése a cél, akkor statikus módszerekhez kell folyamodni. Ugyancsak statikus módszereket kívánnak azok a veszélyeztetett igen kis létszámú (< 10-50 egyed) populációk, amelyek természetközeli (erdészeti) módszerekkel nem őrizhetők meg, vagy létüket hirtelen fellépő, katasztrófaszerű hatások veszélyeztetik. Statikus módszerekkel tartják fenn a mezőgazdaságban előállított fajtákat és egyéb fajta jellegű növényanyagokat is. Az erre a célra szolgáló ún. bázisgyűjtemények feladata legtöbbször nem korlátozódik a génforrások hosszú távú fenntartására, hanem magába foglalja a növényanyag felszaporítását, értékelő vizsgálatát és közreadását is. Az ilyen típusú hasznosítást is megvalósító gyűjteményeket aktív gyűjteménynek nevezik.
A gyűjteményszerű elhelyezés mindenfajta szelekciós munka kezdőlépése, így az ex situ statikus módszerek meghonosodása a növénynemesítési munka intézményesülésének velejárója. Hazai vonatkozásban ki kell emelni a Tápiószelén Jánossi Andor akadémikus által létrehozott Agrobotanikai Intézetet, amely az agrár-génforrások központi, aktív gyűjteménye. Erdészeti vonatkozásban elsősorban az ERI hozott létre a legfontosabb gazdasági fajokból gyűjteményeket, az 1950-es évek elejétől Sárváron, Szombathelyen, Kisunyomban, Gödöllőn és más helyeken. Az aktív gyűjtemények alaptípusai a következők:
a./ Magbank
Az egynyári mezőgazdasági növények esetében jól bevált eljárás. Előnye, hogy kis helyigényű, így aránylag olcsón üzemeltethető. A tárolt magtételek életképességétől függően, 8-10 évenként tenyészkerti utántermesztés szükséges. Erdészeti fajok esetén a fafajok életkorához képest aránylag csekély tárolhatósági időtartam (10-15 év) nem jár döntő előnnyel; ráadásul egyes fajok mindössze 1-2 évig tárolhatók (tölgy, bükk). Mindezek miatt a magbank az erdészeti fajok génmegőrzésében csak alárendelt szerepet játszhat, egyes speciális esetektől eltekintve (pl. veszélyeztetett populációk magjának átmeneti tárolása, valamint egyes, hosszú távú, több évtizedes tárolásra alkalmas fajok esetében). A nemzetközi erdészeti gyakorlatban sokfelé megtalálható "magbankok" a hosszú távú génmegőrzés funkciójának alig felelnek meg, sokkal inkább magtárolóként szolgálnak.
b./ Klónbank; (klónarchívum, bázisültetvény, törzsgyűjtemény)
Lehetőséget ad a kiválasztott egyedek genetikailag változatlan megőrzésére dugvány vagy oltvány formájában, viszont hely- és költségigényes. Anyatelepszerű fenntartás esetén nincs mód érett korú (termő) egyedek nevelésére. Magtermő kort elért egyedek esetében szaporítási módként - kevés kivétellel - csak a heterovegetatív szaporítás, azaz a költséges oltás jöhet számításba (fenyők, kemény lombos fajok). A klónbank a szigorúan vett génmegőrzési feladatok mellett más, a nemesítés szempontjából is fontos funkciót is elláthat (szaporítóanyag forrás, megfigyelésekre, klónvizsgálatra, előzetes szelekcióra alkalmas bázis), ezért az egyedfenntartás nélkülözhetetlen és általánosan elterjedt eszköze. Tekintettel a magas költségekre, klónbankokban elsősorban azon egyedek elhelyezése történhet meg, amelyek gazdasági szempontból előnyöket ígérnek, azaz a klónbank az eddigiekben szinte kizárólagosan a fatermesztést és a dekoratív fajták előállítását szolgáló nemesítés bázisa volt. A jelenleg folyamatban lévő génmegőrzési program hatására ez a funkció a veszélyeztetett fajok egyedeinek fenntartásával fog bővülni.
c./ Szövet- (és pollen) bank
Az alkalmazott in vitro (laboratóriumi) eljárások bér- helytakarékosak, de eszközigényük magas. A technológiai igényesség mellett zavaró külső hatásokra is érzékeny, így pl. egy hosszabb áramkimaradás évek munkáját teheti tönkre. Erdészeti fafajok esetében a teljes növény regenerálás még nem problémamentes, emellett számolni kell a tárolás alatti genetikai változásokkal is (szomaklónos variánsok létrejötte). Így a módszer ígéretes ugyan, de egyelőre nem alkalmazható széles körben.
Klónbankok létesítésének általános követelményei
A klónbankban a fenntartást úgy kell megtervezni, hogy előre nem látható elemi károk, katasztrófák, területhasznosítási változások, kártételek a fenntartott egyedek megőrzését ne veszélyeztessék. Törzs- (bázis-)gyűjteményt lehetőleg állami tulajdonban lévő területen kell létrehozni. A hazai gyakorlatban a legalább két helyszínen, minimum három-három egyed megőrzése vált be. A génforrások védelme érdekében a terület bekerítése feltétlen szükséges.
A klónbankok a kezdeti jelentős beruházás és néhány évi intenzív ápolás után extenzív módszerekkel hosszú ideig fenntarthatók. Fontos előfeltétel, hogy a pótlások szakszerűen, klónazonos anyaggal megtörténjenek, és a klónarchívum leírását, klónjegyzékét folyamatosan aktualizálják. Ehhez rendszeres szemlézésre van szükség. A klónbank dokumentációját legalább két, egymástól független szervezetnél kell elhelyezni (OMMI, felelős nemesítő, gazdálkodó). A tapasztalatok szerint a helyi kezelő szervezetek – megfelelő források biztosítása esetén – az aktuális fenntartási munkákat ellátják, de a dokumentációk aktualizálására, hosszú távú megőrzésére a gyakori személyi változások miatt nem alkalmasak.