Tuskó László

(1920-1984)

Kandidátus, mérnöktanár, erdészeti technikumi igazgató.

Szegeden született pedagógus családból. Ott is érettségizett. Erdőmérnöki oklevelét Sopronban 1943-ban szerezte meg. Egy évig az Alma Mater Erdőhasználati Tanszékén, majd Marosvásárhelyen és Miskolcon dolgozott. Ezt követte a katonaság és hadifogság, ahonnan 1946-ban jött haza. 1950-ig a szegedi erdőigazgatóság előadója, és az ásotthalmi Erdész Szakiskola vezetője volt. Ekkor nevezték ki a soproni Erdészeti Technikum igazgatójává, ahol 30 éven át kiemelkedő színvonalú középfokú erdészeti szakember-képzést valósított meg.

Tanári és vezetői működésével párhuzamosan hazánkban olyan jóformán egyedüli önkéntes kutatómunkát végzett a vörösfenyő nemesítés terén, mely egy jól felszerelt kutatóállomásnak is elismerést jelenthetne. Nemcsak erdőhasználati, erdőművelési, növénytani tankönyveket írt iskolájának, hanem erdészeti növénynemesítéstanból is hézagpótló munkát jelentetett meg.

A soproni Tanulmányi Erdőgazdaság területén sok kísérleti parcellán foglalkozott a vörösfenyő származási, termesztési kérdéseivel. Jelentős klónarchívumot gyűjtött össze, plantázst telepített, stb. Számottevő kutatási eredményeiről tucatnyi értékelő tanulmánya jelent meg. A ’Dunántúl-1’ nevű klónösszeállítása állami fajtaként szerepel és ’Kőszeg’ elnevezésű klónkeverékét is javasolták a fajtasorozatba. Toboztépő gépével a magkihozatalt kb. 50%-kal javította, és a vörösfenyő csemetetermesztést tökéletesítette.

Nem csupán vezető pedagógusként tartott példás rendet, munkafegyelmet, hanem kutatóként is szigorú, módszeres, fáradhatatlan ember volt, aki szép eredményeivel, vonzó egyéniségével külföldön is sok barátot szerzett. Ők örömmel bocsátották rendelkezésére oltványaikat, fajtáikat.

Tevékeny közéleti emberként élt, mind szakmai, mind társadalmi téren. Ő is alapító tagja és évtizedeken át titkára volt az MTA Erdészeti Növénynemesítési Albizottságának.

Kitüntetései: Bedő-díj, két ízben a Munka Érdemrend, többször kiváló dolgozó elismerés.